Disclaimer

A ​szerző méltán viseli az Inka nevet, hiszen valóban az volt: gyermeke egy inka királyi hercegnőnek és egy előkelő családból származó spanyol kapitánynak, aki Francisco Pizarro csapatában harcolt a legendás hírű inka birodalom, Peru meghódításáért. Garcilaso de la Vega két világ fia volt és két világ határán állt: nemcsak az indián és a spanyol vér keveredett benne, hanem a dél-amerikai és az európai civilizáció is. Közvetlenül a hódítás után jött a világra, kortársa volt az első konkisztádoroknak és az utolsó inkáknak, akik nemcsak a hódítás véres tetteit, hanem az inka birodalom fényét és pompáját is még személyes élményként őrizték emlékezetükben. Két nyelve volt, a kecsua meg a spanyol, és minden bizonnyal két lelke is: ifjúkorát felváltva töltötte hol apja, hol anyja mellett. Képzeletét felgyújtották apjának és apja bajtársainak elbeszélései a félelmet nem ismerő spanyolok merész haditetteiről, anyja házában pedig csodálattal eltelve hallgatta inka rokonainak visszaemlékezéseit birodalmuk letűnt nagyságáról. Ez a kettős szemlélet, hogy a hazájában lejátszódott történelmi drámát egyszerre látta „kívülről” és „belülről”, sajátos atmoszférát s egyúttal viszonylagos tárgyilagosságot kölcsönöz művének. Hajlott korában, spanyol földön írta három krónikáját, melyeknek legérdekesebb fejezeteit tartalmazza ez a kötet. Az első, A királyok története, visszapillantás az inka birodalom múltjára; a második, Peru meghódítása, Pizarrónak és konkisztádor-társainak merész vállalkozását mondja el, melynek nyomán a hatalmas birodalom porba hullt; a harmadik krónikából, A floridai hadjáratból Hernando de Soto észak-amerikai expedíciójának eseményeit ismerjük meg. Garcilaso de la Vega írása a történelmi krónika, a korrajz és az útleírás ötvözete. Lapjain minden regénynél lebilincselőbb érdekességgel bontakozik ki a gyarmati hódítások kezdetének kalandos-véres története, melyet a szerző nemcsak kortársi hitelességgel, de egyben kiváló írásművészettel is ad elő.

Ennek a külföldön nagy sikert aratott történelmi regénynek a hőse Flavius Claudius Julianus római császár, Nagy Constantinus unokaöccse. Noha keresztény hitben nevelkedett, már ifjúkorától fogva az újplatonizmus lelkes követője volt. A trón elfoglalása után a kereszténység ellen fordult, és a régi hellén vallás eszméinek és intézményeinek feltámasztására törekedett. Keresztényellenes intézkedéseiért kapta az Aposztata ("hitehagyott ") melléknevet. Célját nem tudta elérni, mert a keresztény egyház akkor már jelentős politikai hatalommá vált; intézkedéseit halála után eltörölték.
A történelemnek ezt a rendkívül érdekes alakját hozza emberközelségbe Gore Vidal. Hiteles forrásművek alapján, nagy megjelenítő erővel rajzolja meg Julianus portréját és a korabeli társadalomnak azokat a hatóerőit, amelyek végül is a bukását okozták. Az erős sodrású, izgalmas fordulatokban bővelkedő regény szuggesztív erejét fokozza, hogy a szerző magát Julianust szólaltatja meg, akinek naplótöredékeihez halála után két tudós jó barátja és egykori tanítómestere, Priscus és Libanius fűz érdekes kommentárokat.

Az amerikai Gore Vidal, az angolszász nyelvterület sokkönnyvű, ünnepelt írója, ebben a regényében egy szédületes politikai karrier történetét ábrázolja. Hőse, Clay Overbury csinos, vonzó, vidékről jött fiatalember, aki a regény elején, 1937-ben Day szenátor titkáraként csöppen be a washingtoni politikacsináló felsőbb körök, a pénzmágnások, újságkirályok, befolyásos szépasszonyok világába. Ebben a környezetben hamarosan felismeri, hogy tetszetős tulajdonságait és gazdag tapasztalatait hogyan használja fel gátlástalan feltörekvésének érdekében. Amikor a regény végén, 1952-ben búcsút veszünk tőle, valószínűnek tarthatjuk, hogy hamarosan ő lesz a nagy washingtoni boszorkánykonyha atyamestere.